Madarak

Jacky

Jacky vagyok, a csóka. Míg Te legszívesebben egész nap lekváros palacsintával vagy fahéjas tejbegrízzel tömnéd a pocakod, én inkább ízletes meztelen csigával, ropogós féreggel, ruganyos kukaccal, vagy jól megtermett, zsenge cserebogárpajorral pakolom tele a bendőm, spagetti helyett pedig méteres, akarom mondani, méretes földi gilisztát szippantok a csőrömbe. Bár első látásra kicsit hasonlítok egy varjúra, de ha jobban megnézel, láthatod, hogy valójában egyáltalán nem. Én sokkal kisebb vagyok, a csőröm is rövidebb, a szemem pedig kékes, sőt, idősebb korunkra egészen kifehéredik. A fejem búbja, a hátam és a farkam fekete, a nyakam oldalt és tarkóm szürke, a hasam pedig palaszürkés-fekete. Nem csak szép madár vagyok, hanem nagyon kedves és okos is, ha kiskoromban emberhez kerülök, aki tojóanyám helyett emberanyámként szeret, ellát kellő mennyiségű kukaccal, és egyéb ínycsiklandó csókafalattal, akkor hűséges házi kedvencként nem hagyom el őt soha. Vadon élő társaim a párjukhoz is hűségesek, fészküket odvas fákba, épületek zegzugaiba rakják. Ha egy fészekben halványkékes-zöld, és barna szeplővel pettyezett tojásokat látsz, akkor tudd, mindben egy-egy aranyos csókafióka várja, hogy feltörhesse végre a tojáshéjat. A csókapár, ha teheti, nászútra közeli pocsolyákhoz, sekélyebb tavacskákhoz megy, mert a csókacsalád tagjai nagyon szeretnek a hűs habokban pancsolni, lubickolásban nagyon tehetségesek vagyunk! Imádok játszani, bármikor készen állok egy kis csínytevésre, főleg csillogó dolgokat szeretek elcsenni. Na, csók-a család’!