Ugrás a tartalomhoz
Budakeszi Vadaspark
HU

Madarak

Dolmányos varjú
Fajleíró tábla letöltése

Dolmányos varjú

(Corvus cornix)

  • Itt élek

    Kelet-, Észak- és Délkelet-Európában, valamint Magyarország egész területén gyakori, állandó madár vagyok.

  • Itt lakom

    Ligeterdőkben, mezőgazdasági területek fasoraiban, folyópartokon, valamint városi parkokban és lakótelepek magas fáin lakom.

  • Kedvenc ételeim

    Mindenevő vagyok: rovarokat, csigákat, békákat, egereket, pockokat, tojást, diót, magvakat, gyümölcsöket és elhullott állatokat is fogyasztok.

  • Családi állapotom

    A vetési varjúval ellentétben nem telepesen, hanem magányos párokban fészkelek a magas fák koronájában, és párommal egész életünkben együtt maradunk.

  • Felnőttként az életem / Így születtem

    Március–áprilisban 4–5 kékeszöld, barna foltos tojást rakok a gallyakból épített, gyapjúval és tollal puhán kibélelt fészkembe, a kotlási időm 18–19 nap.

  • Ilyen az utódom

    Fiókáim fészeklakók, mindkét szülő gondosan eteti őket, és 4–5 hetes korukban hagyják el a fészket, de még hónapokig a szüleikkel maradnak, hogy megtanulják a fortélyos táplálékszerzést.

  • Ilyen sokáig élek

    A természetben 8–12, vadasparkban 15–20 évig élek. Testhosszam 45–52 cm, szárnyfesztávolságom 90–100 cm, testtömegem 450–600 gramm.

  • Félek tőlük

    A héja és az uhu jelent rám veszélyt.

  • Természetvédelmi státuszom

    Magyarországon őshonos, vadászható faj.

  • Ezeket köszönheted nekem

    A természet és a városok „egészségügyi takarítójaként” eltüntetem az elhullott állatokat és az ételmaradékokat, sok kártevő rovart és pockot fogok meg, a magas fákra épített erős gallyfészkeimben pedig a következő években erdei fülesbaglyok és vörös vércsék nevelhetik fel a fiókáikat!

LAKÓINK

Csőri? Fogadj örökbe!

Csőri?

Gondolom, már kitaláltad, miért hívnak dolmányosnak minket, elég csak ránk nézni, és egyből látszik a szép, szürke „kiskabát”, amit én Csőri és a barátom Hassan viselünk. Ha versenyt kéne rendezni az állatok között, hogy ki a király az alkalmazkodásban, akkor valószínűleg dobogós helyen állnánk! Mindenhol és minden körülmény között feltaláljuk magunk. Abszolút mindenevők vagyunk, ha épp szemetesből kell kicsórnunk egy fél szendvicset, a csőrönkbe csippentve felröppenünk vele egy villanyoszlopra, és a zacskóból kibontva jóízűen elfogyasztjuk azt. A zacskót még nem tanultuk meg kidobni a kukába, de dolgozunk rajta.

Hassan? Fogadj örökbe!

Hassan?

Apropó, a nejlonzacskó, és bármilyen más műanyag (használati)tárgy (pl.: szívószál, műanyag villa, stb.) szinte bűncselekmény a Föld bolygó ellen, úgyhogy ha teheted, ne használd, nekünk is könnyebb dolgunk lesz a kukában talált szendvicsekkel! Szóval mindenevők vagyunk, többször szoktunk halászni, mert rájöttünk, ha egy kenyérdarabot belemártogatunk a vízbe, az odajövő halacskát egy pillanat alatt ki tudjuk kapni, aztán meg bekapni. Ha elázik a kenyér, hozunk másikat a parkból. Ja, és ha fel akarunk törni egy diót, vagy csigát, akkor a magasból a földre ejtjük, és a széttört darabok közül kiválogatjuk a finomságot! Ha túl sok kaját találunk, okosan elrejtjük titkos éléskamráinkba, pl.: virágcserép, ereszcsatorna, stb. De mivel minden dolmi tesó pont egyformán okos, ezért előfordul, hogy a távolból kifigyelik, amikor eldugjuk az uzsonnánkat, és amikor elrepülünk, akkor a tolvaj betör az éléskamrába, és kifosztja azt… Kár… ahogy mondani szoktam.