Ugrás a tartalomhoz
Budakeszi Vadaspark
HU

Emlősök

Európai őz
Fajleíró tábla letöltése

Európai őz

(Capreolus capreolus)

  • Itt élek

    Szinte egész Európában és Magyarország valamennyi tájegységén (az Alföldtől a hegyvidékekig) gyakori, őshonos emlős vagyok.

  • Itt lakom

    Gyepeken, erdőkben, kultúrtájakon és mezőgazdasági területeken lakom.

  • Kedvenc ételeim

    Füvet, faleveleket és zsenge rügyeket válogatok.

  • Családi állapotom

    Nyáron az őzbak magányosan él, külön jár az őzsuta a gidával, ősszel és télen azonban békés csapatokba verődünk.

  • Felnőttként az életem / Így születtem

    Nyári párzási időszakom után az elnyújtott vemhességem 10 hónapig tart.

  • Ilyen az utódom

    Május–júniusban általában 1 (olykor 2) pettyes hátú kisgidát hozok a világra; az őzsuta lefekteti a fűbe vagy bokor alá a gidát, elmegy táplálkozni, majd visszatér és megeteti. A kisgidának nincs szaga, így a ragadozók nem találják meg – ha az erdőben látsz egyet, soha ne simogasd meg, mert az anyukája a közelben vigyáz rá!

  • Ilyen sokáig élek

    Általában 10–15 évig élek. Legkisebb hazai szarvasfélénk vagyok: marmagasságom 65–75 cm, testtömegem 15–30 kg.

  • Félek tőlük

    Főként az aranysakáltól, valamint a hiúztól, a farkastól, a kóbor kutyáktól és a mezőgazdasági kaszálógépektől.

  • Természetvédelmi státuszom

    Magyarországon őshonos, vadászható nagyvad.

  • Ezeket köszönheted nekem

    A cserjék és rügyek csipegetésével formálom az erdőszélek növényzetét, bundámon és patáimon magvakat szállítok, elhullajtott kis agancsom pedig kalciumban gazdag táplálékot nyújt az erdei rágcsálóknak (mókusoknak, egereknek), emellett fontos vadfaj vagyok.

LAKÓINK

Gizi Fogadj örökbe!

Gizi

Kapaszkodjatok meg jól, mert az őztársadalom nevében ezúton elmondjuk az igazságot Bambiról! Az eredeti történetben, a regényben bizony őzként szerepel a kis Bambi, az más kérdés, hogy a híres Disney rajzfilm végén mégis hatalmas aganccsal a fején ábrázolták, mint egy szarvast! Ami hibás is meg nem is. A hiba a magyar fordításban rejlik, hisz az ott szereplő állat nem őz, hanem szarvas. Egy amerikai fehérfarkú szarvas. Könnyű így megtéveszteni az óvatlan nézőket, ha nem ismerjük Amerika állatvilágát. Tehát az őz ugyan szarvasféle, de nem szarvas! Amikor megszületünk, icipicik és pehelysúlyúak vagyunk, de a rejtőzködés fekete öves… vagyis inkább fehér pöttyös nagymesterei! Barnás bundánkon fehér foltokkal – és mert teljesen szagtalanul születünk – szinte észrevétlenül olvadunk a környezetünkbe, a ragadozók számára majdnem láthatatlanná válunk. Apró pálcika lábaink gyöngék, az első hetekben inkább csak pihengetünk a magas fűben, ahová az anyukánk „elfektetett” minket – és ahová vissza-visszatér megszoptatni.

Név? Fogadj örökbe!

Név?

Felnőttként meglehetősen finnyásak és válogatósak vagyunk, csakis könnyen emészthető, rostban szegény, de energiában gazdag táplálékot fogyasztunk. Egyébként ezért nem is járunk olyan gyakran étterembe, biztos megőrülne minden pincér, mire kiválasztanánk valami fogunkra valót az étlapról… Marad tehát az erdő, mint terített asztal, de mivel igen gyors az emésztésünk, négyóránként kell ebédszünetet tartanunk! A kifejlett nőstényeket sutának, a hímeket baknak nevezik a tankönyvek. Territoriális állatok vagyunk, párzás idején a bakok területet foglalnak, akinek a legszebb és legnagyobb placca van, azzal több suta szeretne megismerkedni. Az így sikeresen elcsábított, remek tájépítészeti érzékkel megáldott sutákat, és a birtokolt birtokot a bakok igen agresszívan óvják a riválisoktól (őzül szólva: pata csetepaté és agancsöklelés jár annak az őzbaknak, aki csak az orra hegyét is bedugja a területemre!). Mindent a szemnek, semmit a kéznek: a fentieket figyelembe véve, eszetekbe ne jusson hozzányúlni egy árvának hitt őzgidához sem, hisz tudjátok, csak a mamáját várja, aki a legelészésből visszaérve, ha idegen szagot érez a kicsinyén, nem gondozza tovább! A fogságban felnevelt őzikék csak a legritkább esetben maradnak életben!