Ugrás a tartalomhoz
Budakeszi Vadaspark

Emlősök

Gímszarvas
Fajleíró tábla letöltése

Gímszarvas

(Cervus elaphus)

  • Itt élek

    Európa nagy részén és Magyarország erdős tájain (különösen a Dunántúlon, a Gemencben és az Északi-középhegységben) őshonos vagyok.

  • Itt lakom

    Füves tisztásokkal tarkított sík-, domb- és hegyvidéki erdőkben lakom.

  • Családi állapotom

    Csapatokban (rudlikban) élek, amelyeket egy tapasztalt, öreg vezértehén irányít, mögötte haladnak a fiatalabb tehenek és a borjak, míg a bikák az év nagy részében külön bikacsapatokat alkotnak.

  • Felnőttként az életem / Így születtem

    Párzási időszakom szeptemberben történik, amit szarvasbőgésnek hívunk; a vemhességem 231–238 napig tart.

  • Ilyen az utódom

    Május–júniusban 1 fehér pettyes kisborjút hozok a világra. A borjú az első napokban a magas fűben lapulva várja szoptató anyját, majd néhány naposan már követi a tehéncsapatot, pettyei pedig őszre eltűnnek.

  • Ilyen sokáig élek

    Általában 15–20 évig élek. Hazai erdeink legnagyobb szarvasféléje vagyok: marmagasságom 120–150 cm, testtömegem 90–280 kg.

  • Félek tőlük

    A farkas és a medve jelent rám veszélyt az emberen kívül.

  • Természetvédelmi státuszom

    Magyarországon őshonos nagyvad.

  • Kedvenc ételeim

    Füvet, faleveleket és zsenge rügyeket eszem.

  • Ezeket köszönheted nekem

    A legeléssel és a cserjék rágásával tisztásokkal tarkított, változatos erdőszerkezetet tartok fenn, bundámon és patáimon növénymagvakat terjesztek, tél végén elhullajtott hatalmas agancsom pedig kalcium- és foszforforrást nyújt az erdő apró rágcsálóinak; a magyar mondavilágban a Csodaszarvas alakjában is szerepelek.

LAKÓINK

Fickó?

Ha az erdőt járva egy barna színű, oldalról nézve csaknem négyzetes formájú, ám kecses csülkű, patás állatot látsz, az én vagyok! Magyarország legnagyobb szarvasféléje! Wellnessezés közben is ránk találhatsz: imádunk iszapos tócsákban dagonyázni. Némi harcművészeti fogásra is szert tettünk az idők során, ha sarokba szorítanak minket, vagy ha borjainkat kell megvédeni, nem félünk elülső lábunkat cséphadaróként használni! És most essen szó minden bika legjobbikáról: mivel tűzpiros luxusautót nem vezethetnek az erdő lakói, náluk az a király, aki a legnagyobb, legszebb és legágasabb agancsot (trófeát) bírja növeszteni tavasztól nyár végéig a fejére. Ezzel azt hirdeti, hogy az agancshoz tartozó állat egészséges, és ereje teljében van. A trófea fejlődéséhez sok mész kell, amit viszonylag rövid idő alatt kell előteremtenie a bikának, ez részben úgy történik, hogy a szervezete más csontjaiból „átcsoportosítja” a meszet. A házilag, saját recept alapján elkészült agancs – ami naponta akár 2,5 cm-t is nőhet! – igazi csontképződmény, minden belső erezettség vagy csontvelő nélkül. A fejlődő agancsot vérerekben gazdag bőr, úgynevezett háncs borítja, növekedése körülbelül 120 napig tart.

Másik Gím neve?

Az agancs röviddel a háncs levetése (augusztus-szeptember) előtt kelti a leghatásosabb benyomást, így a bikák érthető módon még a széltől is óvják a fejüket ebben az időszakban, és irtó hisztisek lesznek akár egy feléjük rosszul mozduló faágtól is. Kora ősszel indul a „Ki a legmenőbb gím bika az erdőben?” verseny, hangos bőgéssel, agancsmutogatással, erőfitogtatással, néha véres összecsapásokkal. A megmérettetés kb. két hétig tart, ez idő alatt a győztes bikák annyi tehénnel lépnek frigyre, ahánnyal csak tudnak. A második hét végére a bikák eléggé elfáradnak, a hormonok tombolása is kezd alábbhagyni, visszaáll az erdő régi rendje. Az agancs még marad, februárra válik majd le az agancscsapról, a visszamaradó seb gyorsan meggyógyul, hogy néhány nap elteltével növekedésnek indulhasson az új trófea. Matekban erős gím bikák előnnyel indulnak a tehenekért való versengésben: csak megszámolják az ellenfél agancsának ágait, és a végeredményből meg tudják ítélni, hogy egyáltalán érdemes-e belekezdeni a küzdelembe. Annyit mondhatok, hogy egy 24 ágas, fekete öves bikával senkinek nem ajánlatos összeakasztani az agancsot…