Big Head?
Szólítsatok csak nyugodtan professzor úrnak, ugyanis akkora aggyal rendelkezem, hogy azt talán még Einstein papagája is megirigyelné! Problémamegoldó képességem és intelligenciám határtalan, azt hiszem egyetemen kéne tanítanom a hollóságot és az alkalmazkodás művészetét. Ez utóbbit annak is köszönhetem, hogy mindenevő vagyok, valójában megeszek bármit, amiről úgy gondolom, hogy ehető, legyen az rovar, hüllő, kisebb emlős, vagy éppen nagyobb, ami dög lett… vagyis döglött. Egyszer majdnem megettem egy egész barnamedvét, amikor belecsíptem, akkor derült ki, hogy csak aludt. Bármilyen meglepő, „énekesmadarak” rendjébe sorolnak, annak ellenére, hogy hangom néha inkább hasonlít egy berozsdásodott kávédarálóra, ami apró kavicsokat darál. Egyébként bármilyen hangot ügyesen utánzunk, gyakran az emberi beszédet is. A csillogó, fényes tárgyaknak mi sem tudunk ellenállni, ismertem egy hollót, aki golflabdák elcsenésére specializálódott. Nagyon szeretünk játszani, néha havas lejtőkön csúszkálunk, fogócskázunk, vagy akrobatikus légi bemutatókkal szórakoztatjuk magunkat és egymást. Fészkünket fák koronájába, sziklaszirtekre építjük faágakból, gallyakból, és mohával, vagy szőrmével varázsoljuk kényelmesebbé. Általában egy életre választunk párt, a válás nálunk ritka, mint a fehér holló…