Ugrás a tartalomhoz
Budakeszi Vadaspark
HU

Háziállatok

Pézsmaréce

Pézsmaréce

(Cairina moschata domestica)

  • Itt élek

    Közép- és Dél-Amerikában háziasítottak az indiánok, ma Magyarországon és világszerte elterjedt baromfi vagyok.

  • Itt lakom

    Tanyasi baromfiudvarokban és vízpartok közelében lakom, éjszakára pedig szívesen felrepülök a fák ágaira vagy a háztetőre.

  • Családi állapotom

    Baromfiudvarban, kisebb csapatokban élek: a hím a gácsér, a nőstény a tojó, a kicsinyek pedig a kiskacsák.

  • Felnőttként az életem / Így születtem

    Évente 2–3 alkalommal is költök; 10–15 tojást rakok, amelyeken a házi kacsánál hosszabb ideig, 35 napig kotlok.

  • Ilyen az utódom

    A kiskacsáim fészekhagyók, kikelés után rögtön követik az anyjukat, és éles karmaikkal már fiatalon ügyesen kapaszkodnak.

  • Ilyen sokáig élek

    7–10 évig élek, testhosszam 65–85 cm, testtömegem 2–5 kg.

  • Félek tőlük

    A róka, a nyest és a héja a fő ellenségem.

  • Kedvenc ételeim

    Fűféléket, kukoricát, rovarokat, csigákat, gilisztákat és vízinövényeket fogyasztok.

  • Ezeket köszönheted nekem

    Sovány, ízletes húst, májat és tojást adok, ráadásul kiválóan irtom a legyeket és rovarokat az udvarban

LAKÓINK

Pézsmaréce neve? Fogadj örökbe!

Pézsmaréce neve?

Dél-Amerikában vadon élő társaink színe legtöbbször fekete, sok időt töltenek a fák lombkoronáiban rejtőzve, tojásaikat faüregekbe, gödrökbe rakják. Háziasított pézsmakacsaként előnyben részesítjük a költőládákat és változatos színekben (fekete, fehér, barna, foltos) pompázunk, de elsősorban nem a szépségünkért, mint inkább ízletes húsunkért kedvelnek minket az emberek… A tojáshéjat magunk mögött hagyva ugyanolyan szép, pihés kiskacsák vagyunk, mint amiket a mesekönyvekben lerajzolnak, de nagykorunkban fejünkre jellegzetes, vöröses színű húskinövések nőnek, így enyhe kifejezéssel élve egyedi jelleget ölt ábrázatunk, amit a legtöbb ember inkább ezzel a jelzővel illet: ronda. Cserébe viszont nem kell naphosszat a hápogásunkat hallgatni, mert csak sziszegő, morgó hangokat adunk ki magunkból, ezért némakacsának is hívnak minket. Hangulataimat inkább változatos testbeszéddel fejezem ki: kattogtatom a csőröm, felfújom magam, rázom a fejem, billegetem a farkam, stb.