Ugrás a tartalomhoz
Budakeszi Vadaspark

Háziállatok

Pulyka

Pulyka

(Meleagris gallopavo domesticus)

  • Itt élek

    Észak- és Közép-Amerikában háziasítottak, onnan kerültem Európába, ma pedig Magyarország-szerte tartanak.

  • Itt lakom

    Tavasztól késő őszig természetes legelőkön és az alföldi tanyavilág baromfiudvaraiban lakom.

  • Családi állapotom

    A baromfiudvarban találkozhatsz hím társammal, a kakassal (népiesen bakkal), a nőstényekkel, akiket tojónak hívnak, és a fiatalokkal, akik a pipék.

  • Felnőttként az életem / Így születtem

    Évente 50–80 pettyes tojást rakok, amelyeken 28 napig kotlok.

  • Ilyen az utódom

    A kis pipék fészekhagyók, ám fiatal korukban nagyon érzékenyek a hidegre és a nedvességre, ezért a tojó gondosan melengeti és tanítja őket az élelemkeresésre.

  • Ilyen sokáig élek

    4–10 évig élek, testhosszam 90–115 cm, testtömegem 5–10 kg.

  • Félek tőlük

    A pipékre a róka, a nyest és a ragadozó madarak jelentenek veszélyt.

  • Természetvédelmi státuszom

    A bronz- és rézpulyka védett őshonos magyar fajta.

  • Kedvenc ételeim

    Fűféléket, magvakat, bogyókat, sáskákat, bogarakat és csigákat csipegetek a legelőn.

  • Ezeket köszönheted nekem

    Ízletes húst és díszes tollat adok az embernek.

LAKÓINK

Pulyka 1 név?

Magyarországra a 16. század környékén török kapcsolataim révén kerültem, és akkoriban még indiai tyúknak hívtak. Sokféle fazon, tollszín, méret és elnevezés található a családunkban, pölö: magyar pulyka, rézpulyka, bronzpulyka… Kicsit hiányolom a sorból az aranypulyka elnevezést, sőt, a legjobban a gyémántpulyka illene ránk, annyira értékesek, szépek, okosak és ügyesek vagyunk. Ja, és kicsit sem beképzeltek. Büszkék vagyunk pulykaságunkra, és ezt nem félünk megmutatni! Eléggé könnyen fel lehet minket bosszantani, főleg, ha csúfolódó hangnemben, vagy lenézően szólnak hozzánk. Már néhány napos korunkban – amikor még „pipének” hívnak minket – tudunk dühből „sátorozni”. Ez azt jelenti, hogy megmutatjuk, mekkora erő és büszkeség lakozik bennünk. Ilyenkor felvesszük a „pulykafőnök” testtartást, és mellünket kidüllesztjük, pöffeszkedünk, miközben nyakunkat kicsit hátra vonva fejünket peckesen tartjuk. Ha elég nagyok vagyunk hozzá (márpedig ha megnövünk, akár 50-60 cm magasak is lehetünk, és 6-7 kilót nyomunk), ezt az egész előadást hangos „pöfögéssel” is megspékeljük, és olyan, de olyan mérgesek vagyunk közben, hogy az egész testünk beleremeg, fejünk ellilul, szemünk szikrákat szór. Elég nehezen higgadunk le utána… Úgyhogy – kisebb képzavarral élve – sose lépj egy pulyka tyúkszemére!