Pulyka 1 név?
Magyarországra a 16. század környékén török kapcsolataim révén kerültem, és akkoriban még indiai tyúknak hívtak. Sokféle fazon, tollszín, méret és elnevezés található a családunkban, pölö: magyar pulyka, rézpulyka, bronzpulyka… Kicsit hiányolom a sorból az aranypulyka elnevezést, sőt, a legjobban a gyémántpulyka illene ránk, annyira értékesek, szépek, okosak és ügyesek vagyunk. Ja, és kicsit sem beképzeltek. Büszkék vagyunk pulykaságunkra, és ezt nem félünk megmutatni! Eléggé könnyen fel lehet minket bosszantani, főleg, ha csúfolódó hangnemben, vagy lenézően szólnak hozzánk. Már néhány napos korunkban – amikor még „pipének” hívnak minket – tudunk dühből „sátorozni”. Ez azt jelenti, hogy megmutatjuk, mekkora erő és büszkeség lakozik bennünk. Ilyenkor felvesszük a „pulykafőnök” testtartást, és mellünket kidüllesztjük, pöffeszkedünk, miközben nyakunkat kicsit hátra vonva fejünket peckesen tartjuk. Ha elég nagyok vagyunk hozzá (márpedig ha megnövünk, akár 50-60 cm magasak is lehetünk, és 6-7 kilót nyomunk), ezt az egész előadást hangos „pöfögéssel” is megspékeljük, és olyan, de olyan mérgesek vagyunk közben, hogy az egész testünk beleremeg, fejünk ellilul, szemünk szikrákat szór. Elég nehezen higgadunk le utána… Úgyhogy – kisebb képzavarral élve – sose lépj egy pulyka tyúkszemére!