(Vulpes vulpes)
Az északi félteke legelterjedtebb ragadozója vagyok; Magyarország minden táján – az erdőktől a szántóföldeken át a városok széléig – gyakori, őshonos faj vagyok.
Erdőkben, mezőgazdasági területeken, nádasok szélén és külvárosi kertekben lakom, ahol föld alatti kotorékot ások vagy a borz elhagyott járataiba költözöm be.
Magányosan vagy párban (a hím a kan, a nőstény a szuka) élek, és a szülők közösen nevelik fel a kotorékban született kölyköket.
Január–februárban (a „rókák koslatása” idején) párosodom, a vemhességem 51–53 napig tart.
Március–áprilisban 4–6 sötétbarna, kék szemű rókakölyköt hozok a világra, amelyek farka végén már születéskor ott virít a kis fehér pamacs. A kölykök egyhónapos korukban merészkednek ki először a kotorék elé játszani.
A vadonban 4–6, vadasparkban 10–14 évig élek. Testhosszam 60–90 cm (lompos farkam 35–50 cm), testtömegem 6–10 kg.
A szürke farkas, az aranysakál, a hiúz és az uhu jelent rám veszélyt. És persze az embertől is félek!
Magyarországon őshonos, vadászható faj.
Fő táplálékom a mezei pocok, az egér, a nagy pele és a vándorpatkány, de nyulat, földön fészkelő madarakat (pl. tőkés récét, fácánt), rovarokat, gilisztát és ősszel édes gyümölcsöket is szívesen eszem.
Egyetlen róka évente akár 3000–5000 mezőgazdasági kártevő egeret és mezei pockot pusztít el a szántóföldeken, így hatalmas szolgálatot teszek a gazdáknak, emellett az elhullott állatok eltakarításával tisztán tartom a természetet, és Vuk óta a magyar mesék legkedveltebb hőse vagyok!
Nagy népszerűségnek örvendünk a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt, mondhatni igazi sztárok vagyunk a vadvilágban! Rengeteg híres, és sokak által kedvelt történetben szerepelünk, és óriásit alakítunk, mint róka. Az egyikben fürge róka lábakon szaladunk, a másikban csőrbe… vagyis csőbe húzzuk a hollót, és elcsaklizzuk tőle a sajtot, kérdezzétek csak meg a legjobb barátunkat, a Kis Herceget!
Gerry vagyok, imádom, ha a gondozók foglalkoznak velem, ugrálással szoktam felhívni magamra a figyelmet, meg néha egy kis cipőfűző húzgálással, de ha lehajolnak vízet cserélni, nem vagyok rest a hátukat mászókának használni sem. Bár nagyon hasonlítok a vörös rókára, megsúgok egy titkot (nem is vörös róka vagyok, hanem úgynevezett prémróka). A prémrókák mind tenyésztett rókák, ami azt jelenti, hogy mi, kint a természetben nem élünk, velünk csak állatkertekben és fogságban találkozhattok. Régen leginkább csodaszép bundánkért tartottak minket, de most már egyre több állatkertben minket tartanak a vörös róka helyett, mert jól bírjuk a zárt téri tartást és közvetlenebbek vagyunk a gondozókkal, emberekkel. De ne izguljatok! Engem nem a bundámért tartanak itt a Vadasparkban 😉 A bundám rajtam a legszebb, amit meg is csodálhattok, ha eljösztök, örömmel megmutatom nektek csillogó prémemet 🙂 Amúgy a hozzám hasonló fekete-szürke színűeket, ezüst rókának szokták nevezni.
Mit mondjuk róla?
Budakeszi
Vadaspark
Chatbot
Miben segíthetek?
Adomány/támogatás
