Adomány/támogatás
Félix
Félix kölyök korban, mentett kölyökként került a Vadaspark gondozásába, akkor még nem tudták, hogy miféle szerzet, lény is ő. Házimacska, vadmacska, vagy épp a két állat hibridje? Majd később kiderült, hogy vadmacskább ő a vadmacskánál is, azonban szelídsége miatt elengedni őt már nem lehetett, így a Vadaspark vadmacska csapatát erősíti mostantól. De szerencsére nem hozzám költözött be, mert mi vadmacskák nem szeretjük a lakótársakat, főleg ha ugyan olyan nemű. Maradjon csak ott ahol van, ne jöjjön ide az én birodalmamba. Bár megszólalásig (és még utána is!) hasonlítunk a szomszéd néni gombolyagot pofozgató, kedvesen doromboló Cirmikéjére, mi sosem leszünk szobacicák! Ugyanaz a macskaszem, bajusz, fülek és mancsok – csak egyel nagyobb méretben! Szinte mindannyian szürkésbarna egyen-bundában járunk, testünk alsó felén és ruganyos lábaink belső részén okkersárga beütéssel. Fő ismertetőjegyünk az elejétől a végéig egyformán vastag farkunk, melyen 5-7 fekete gyűrű található. Sötét tigris-csíkjaink – túl azon, hogy vitathatatlan esztétikai jelentőséggel bírnak – segítenek a rejtőzködésben, ugyanis rendkívül félénk állatok vagyunk, kerüljük az emberrel való találkozást. Vadnak azért elég vad vagyok, aminek leginkább az apró rágcsálók, madarak, gyíkok és rovarok isszák meg a levét… mert én bizony megeszem őket szőröstül, bőröstül! Főleg alkonyatkor, éjjel és hajnalban vagyunk aktívak, puha, párnás tappancsainkon szinte hangtalanul osonunk, sötétben is tökéletesen látunk és hallunk. Vadon élő barátaim magányosan élnek, territóriumuk akár 50 hektár is lehet, ám ahol elegendő élelem áll rendelkezésére, feladják magányos életmódjukat, és bandába verődve együtt védelmezik a területüket a többi ragadozóval szemben, akiknek így biztosan kijár egy kis macska-jaj!
